A távmunka egyre szélesebb körben való elterjedése a fejlett nyugati államokban szoros összefüggésben van e társadalmak információs és tudástársadalmakká való átalakulási folyamataival. E folyamatokkal mind a társdalomtudományok (szociológia, gazdaság tudományok), mind a pszichológia, mind az számítástudomány és kapcsolódó technológiai tudományok fogalkoznak.

A legnagyobb hatást a társadalom és a munka világának átalakulására az információs és kommunikációs technológiák (infokommunikációs technológia) gazdag eszköztára és módszerei gyakorolták.  A foglalkoztatottak egyre nagyobb aránya kerül közvetlen, vagy közvetett kapcsolatba az infokommunikációs eszközökkel és ennek megfelelően számos új foglalkozás és munkakör jön létre. E munkakörök nagy hányada már távmunkában is végezhető, így szoros a kapcsolat az ICT által kínált eszköztár és a távmunka között. [1]

A távmunka megoldásnak tekintünk minden olyan technikai jellegű, humán, vagy szervezési módszert, eszközt, ami a távmunka bevezetését és végzését elősegíti. E módszerek három csoportját érdemes első helyen kiemelni, amelyekkel a hivatkozásokon belül külön is foglalkozunk:

1. IT megoldások
2. HR megoldások
3. Munkaszervezési megoldások

Meggyőződésünk, hogy nincs általános recept, hanem e megoldásokat értelmezni és alkalmazni kell a különféle távmunka típusokra és munkakörökre. Ennek alapján tudunk távmunka modelleket alkotni, amelyek már szerves kapcsolatot tudnak felmutatni a szóbanforgó távmunka természetével, a munkakörökkel, az alkalmazható ICT eszközökkel, HR módszerekkel és szervezési megoldásokkal. E modellek kialakítása és ezek közül a legjobb megoldások összeállítása a közeljövő feladata. 

Források:

[1] Z. Karvalics László: "ICT és foglalkoztatás"  (Megjelent:  "Szervezeti kihívások Informatikai megoldások" BME GTK ITM kötetben 2003. március) írása az információs és tudástechnológia fejlődésének  a foglakoztatásra gyakorolt hatását vizsgálja