 Ötödik alkalommal került megrendezésre idehaza az IT Biztonság napja – ezúttal az Aréna moziban. Az ingyenes rendezvényen részt vett az itthoni informatikai biztonsági szakma apraja-nagyja – és aki csak csatlakozni tudott. (lásd még külön cikkünket az MTMSZ tagjának - az itSun Security-nek részvételéről )
Itthon szinte példa nélküli az eset, hogy egy szakma nagyjai – egymás ócsárolása és kartellgyanú nélkül – összefognak, s egy rendezvényen, fej-fej mellett adnak elő, állítanak ki. Márpedig ez történt meg most csütörtökön az Aréna pláza mozijában.
Az ITBN idén is a várakozásoknak megfelelően túlteljesítette magát: ezeregyszáz látogató, negyvenkét előadó és harmincnyolc kiállító talált egymásra egy nap alatt. A rendezvény idén legfőképp az adatszivárgásokkal, naplózással, jogosultságokkal, hálózat/kommunikációbiztonsági érdekességekkel és alkalmazások biztonságosságával foglalkozott.
Nézzük hát, hogyan is folyt négy nappal a Hacktivity után a nagy cégek összejövetele!
Fa, papír – nem mindegy? A rendezvényen több újítást is majdnem száz százalékos sikerrel bevezettek. Az első – és picit furcsának hangzó – a papír-bútorok voltak. Ha nem figyel a látogató, talán észre se veszi, hogy a megszokott tíz-húsz kilós faasztalok helyett pár kilós kartondarabon nyugszik a reklámanyag.
Beléptetés, fénysebességgel
A második és harmadik újítással már rögtön a regisztrációnál (az egyikkel internetes regisztrációnál, a másikkal pedig a helyszínen) szembesültek az érdeklődők. Egyfelől mindenki belépő helyett – illetve mellett – egy mobilkódot kapott. Az MMS-ben és e-mailben is elküldött kétdimenziós vonalkódszerű kép a szokásos percek helyett – nem vicc, tanúsíthatom – nagyjából 5-10 másodpercre rövidítette az azonosítás idejét.
A mobilkódot azonban nem csak a beléptetésre használták. Amennyiben vette az ember a fáradtságot és letöltött egy – előtte megadott – kódolvasót a készülékére, nem kellett az előadás alatt névjegykártyákkal vesződnie. Ugyanis mindenki belépőjére rányomtak egy mobilkódot, amely tartalmazta a regisztrációnál megadott adatait – név, cég, telefon stb.
Igaz, elsőre jóval tovább tart így névjegyet cserélni, mint a hagyományos módszerrel – azonban a program meglepően jól működött még egy autófókuszt nélkülöző, már-már gagyi kategóriás két megapixeles kamerával is!
A Nagy Testvér figyel!
A harmadik lényeges újítás az RFID, azaz a rádiófrekvenciás azonosítóchipek használatában merült ki. E nagyjából egy méter távolságból leolvasható passzív eszközöket mindenkinek a nyakába akasztották. Mint azt a szervezők előre is elmondták, a termek bejáratánál leolvasókat üzemeltettek, így a rendszeren belül elvileg mindenki tartózkodási helyét ismerni lehetett.
Azért csak elvileg, mert elég egy emberi test a leolvasó és az RFID között ahhoz, hogy a jel elvesszen. Az infrastruktúra azonban az idő majdnem teljes egésze alatt kiválóan működött, és ekkor a felállított gépeknél rá lehetett keresni bárkire – ha épp két szemünkkel nem találtuk.
| | Egy konferencia, 700 kiló CO2 |
Az előadói részleg egyik pontján fel is állítottak pár automata statisztikákat bemutató kijelzőt. Így megtudhattuk, hogy épp melyik teremben tartózkodnak legtöbben – vagy akár azt is, körülbelül mennyi széndioxidot termeltek eleddig a látogatók összesen.
Csak ne végezzem a Youtube-on!
Az utolsó lényeges újítás az előadások jó minőségben, több szögből történő felvételében realizálódott. Amennyiben minden jól megy, pár napon belül a rendezvény honlapján bárki megnézheti a vágott felvételeket.
Persze ezeken kívül is változott pár kevésbé fontos dolog – például az egyszeri ebédszünet helyett szendvicsekkel kínáltak mindenkit. Mivel moziban volt a rendezvény, így akár az előadásokon is folytathattuk kedvenc szerzeményünket. Egy másik újítás volt a szatyornyi reklámanyag lecserélése egy nyolc centis CD-re – bár a papírgyűjtő lurkók az utcából biztos más véleményen vannak.
Nagyobb helyszín – de elég nagy?
Nyitás után pár órával már sajnos körvonalazódott a helyezet: annak ellenére, hogy nagyobb terepre cserélték az eddigit, az aréna mozija már most picurka. A helyzet legfőképp a standok hátsó részén volt súlyos, itt néha egyszerűen bedugult a helyiség.
| | Fél órával kezdés után már alakul a tömeg |
Angolul, magyarul – ahogyan neked jó
Az előadások többnyire magyar előadók tartották, de egy bő tucatnyi angol nyelven hangzott el. Persze a világnyelvet nem annyira, vagy egyáltalán nem beszélőkre is gondoltak a szervezők, és a mozikban megszokott kis infrás fejhallgatókkal látták el, aki csak azt kérte. Sajnos az infravörös technológia hátránya, hogy igazán kényes a rálátásra – igaz, ez inkább a mozi hibája, nem a rendezőké.
Önreklám vagy szakmai érdekesség
A már említett szombat-vasárnapi Hacktivity rendezvénnyel részben hasonló, részben azonban gyökeresen eltérő volt az ITBN. Míg a „Digitális Mohács” előadás mindkét helyszínen elhangzott, itt – valószínűleg az idő szűkössége és a közönség más orientáltsága miatt – kissé összefogottabb, lényegre törőbb húsz percet hallhattunk.
| | Vírusok az exponenciális görbén |
| | |
A húsz perces időlimit néhány, száraz reklámszagú előadásnak végtelenül hosszúnak bizonyult, az érdekesebbeknél pedig épp ellenkezőleg, túlontúl rövidnek érződött. Szerencsére az előzőekből azért egy nagyságrenddel kevesebb volt.
Persze mint mindenre, erre is több előadás rácáfolt – például a „Személyes adatok egy dobozos kóla áráért!” című Symantec előadás és az említett digitális mohács az ezeket elsőre hallóknak szinte tökéletesen összefoglalt, érdekfeszítő és felettébb kellemes húsz percet jelenthetnek.
| | Komoly dolgokat is lehet komolytalanság határán előadni |
A Hacktivityvel ellentétben az előadások nem másztak bele a szakmai részletekbe. Elvégre melyik nagyvállalat vezetőjét érdekelné bárminek is a pontos gépi kódja vagy feltörésének módja. A létezése, optimalizációja elég. Mindezt pedig a – a szakma alapjaival azért tisztában levő – döntéshozók, képviselők által is ismert nyelven fogalmazták meg.
Egy szó mint száz, megéri megnézni a témában érdeklődőknek a felvételeket. Ami azt illeti, egyes előadásokat bátran ajánlok még a laikusoknak is – ilyen például Keleti Arthur „Képzeletbeli barátnő és álmunka Japánban – Az IT biztonság mint szolgáltatás a jövő” című szösszenete. Egész egyszerűen azért, mert az általa felhozott példa nem csak a biztonság – sőt, nem csak az IT – szakmára érvényes.
Adatvédelem? Hálózati biztonság? Kommunikáció biztonság? Most inkább a standok!
További kevésbé várt előnye volt a három teremben egyszerre zajló előadásoknak, hogy a látogatókat a bőség zavara fogta el. E mellé ott a rövid időtartam is – hiszen nagyon könnyű húsz percet kint valamelyik standnál beszélgetni egy partnerrel, nem?
| | A standok amit tudtak, bevetettek. |
Jövőre ugyanekkor – de máshol?
Mit mondhatnék? Több mint elég érdekes előadást ülhettek végig az érdeklődők – még külföldi szakemberektől is. A rendezvény kellemes, hasznos elfoglaltságot nyújtott a látogatóknak a csütörtöki napra. Lehet, hogy egyeseket elriaszt a munkanap, de még akár pár előadásra is megérte volna bejönni. Persze aki megteheti, inkább mint cége képviselője látogasson el – elvégre főként erről szól a rendezvény.
A rendezvény honlapja. - Forrás : Technet - Nagy Balázs András - 2009. 09. 27.
www.technet.hu |
