MUNKÁLTATÓI SZERVEZETTÍPUSOK

A távmunka a nemzetgazdaság szinte valamennyi szektorában bevezethető, beleértve a kormányzati / önkormányzati valamint a civil szféra  számos területét is. Az USA-ban és az EU-ban elsők között az Információ-Technológia (IT) területén, a biztosítók körében, és a banki szférában terjedt el. [1] 

A távmunka potenciális munkaadóit azonban mára már az alábbi területeken mind megtalálhatjuk: [2]

• közigazgatás és közintézmények:
  • minisztériumok, országos szervezetek (pl. APEH, KSH, VPOP),
  • munkaadói és munkavállalói szervezetek, kamarák,
  • a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás, magán- és nyugdíjpénztárak,
  • önkormányzatok, földhivatalok,
• nagyobb gazdálkodó, profitorientált szervezetek:
  • privatizált nagyvállalatok,
  • multinacionális cégek,
  • pénz- és hitelintézetek,
  • áramszolgáltatókés más közüzemi szolgáltatók,
  • kereskedőházak,
  • bevásárlóközpontok, 
  • nagyobb ipari üzemek és vállalkozások,
• kis- és közepes vállalkozások:
  • kereskedő cégek,
  • turisztikai vállalkozások,
  • szoftvercégek,
  • média-vállalkozások,
  • kutató-fejlesztő intézetek és cégek,
  • marketing- és piackutató vállalkozások,
• mikrovállalkozások, egyéni vállalkozók. 

Források:

[1]: Távmunka Tanácsadó kézikönyv.
      KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft 2003. Budapest. [Link]
[2]: Varga Virág:Távmunka az információs társadalomban [Link]