FőoldalTagjainkCsatlakozásKapcsolatfelvételEseményekTávmunka-ajánlatokHírrovatokJogszabályok

Főmenü

A SZÖVETSÉG
PROGRAMOK-2010!
MUNKAADÓKNAK
MUNKAVÁLLALÓKNAK
RUGALMAS TUDÁSBÁZIS
RUGALMAS MEGOLDÁSOK
PUBLIKÁCIÓK
KAPCSOLAT

BLOGZÓNA


FELHASZNÁLÓK

Hírlevél archívum
Távmunka ismeretek

Hírlevél rendelés






Akik olvasnak

Nincs online felhasználó
Home arrow HR Hírrovat arrow HR hírek általában arrow Válságban: spórolunk, de hogyan?
Válságban: spórolunk, de hogyan? PDF Nyomtatás E-mail

 

Valahol a kávéba nem jut tej, máshol a béren kívüli juttatásokat kurtították. Akad munkaadó, aki az irodát mondta fel és otthonról, távmunkában dolgoztatja a csapatot. Találkoztunk olyan munkavállalóval, akinek munkahelyén - túlélõ versenyre emlékeztetõ módon - hetente történnek leépítések. Budapesti utcai körjáratunkon arra voltunk kíváncsiak, miként érzékelik a válságot a dolgozók a munkahelyükön.

 

 

Elsõként Endrébe "botlottunk bele", aki a Belvárosi Önkormányzat egyik cégénél dolgozik és arról számolt be, hogy szerinte munkáltatója megszorításai inkább nevetségesek, mint hasznosak. "A részlegünkön sok vendéget és ügyfelet fogadunk, de a partnereink is sûrûn tesznek látogatást nálunk. Körülbelül február óta, ha beülünk egy tárgyalásra nincsen aprósütemény és a kávéba tej. Véleményem szerint ezek a teljesen felesleges spórolások, mivel nem jelentenek akkora összeget, mint amekkora veszteség lehet egy üzlet elvesztése a rossz összkép miatt. Már láttam ügyfelet fintorogni a feketekávéra, amikor kiderült, hogy nem tudunk adni hozzá semmit. Azóta inkább meg sem kínálom õket."

Iroda helyett otthoni távmunka

Azt még el lehet viselni, ha a kávéba nincs tej, ám következõ interjúalanyunk feje alól egyenesen az irodát vették el. Krisztina egy kis könyvelõ cégnél dolgozik, ahova ezentúl nem kell bejárnia. "Mindig is az volt a természetes, hogy bejárunk dolgozni, még ha kevesen is vagyunk. Aztán nemrégiben az egyik kollégának otthon kellett maradnia egészségügyi okokból kifolyólag, de otthonról is dolgozott ugyanúgy. A tulajdonos ezen vérszemet kapott és két hónap múlva már fel is mondta a bérelt irodát és megmondta nekünk, hogy ezentúl mindenki otthonról fogja elvégezni a munkát. Ebben csak az a kellemetlen, hogy nincs hova hívni az ügyfeleket, de majd az "okos" fõnök, biztosan erre is kitalál valamit" - meséli némileg szkeptikusan a 40 év körüli könyvelõnõ.

"Kösz a kérdést, én érzem a válságot"

A 29 éves Pirinek a válság elõtt viszonylag jó dolga volt a munkahelyén, most azonban jelentõsen meg lettek nyirbálva korábbi juttatásai, amit õ sérelmez is. "20 százalékos fizetéscsökkenés nettóban, nem fizetik tovább az egészségpénztári hozzájárulást és nagyon komoly szabályokat vezettek be a költségelszámolásnál, úgyhogy köszönöm kérdésed, igen, én érzem a válságot" - fakadt ki az egyik nemzetközi ingatlan tanácsadó cég dolgozója, aki folytatta az õt ért károk felsorolását. "Eddig korlátlanul használhattuk a céges autót, most havonta csak egy tank benzint fizetnek és már a telefonszámlánkat sem fizetik ki 100 százalékig."

Piri után Dávid volt a soros utcai riportunkban, aki egy nagy kiadóvállalatnál dolgozik és az elõzõleg hölgyhöz hasonlóan õ is az egykori juttatások csökkenését sérelmezi. "A cég mindig biztosított ingyenes nyelvtanfolyamot a dolgozóknak, aztán a közelmúltban ez egyszer csak megszûnt. Ezen kívül volt több konditeremben is kedvezményünk, most pedig csak alig pár helyen és nem is olyan mértékben, mint eddig."

Hetente fogytak a dolgozók

Ám ezeknél is vannak súlyosabb intézkedések. Tímea története inkább egy kiszavazó-show-ra emlékeztet, mint egy munkahelyi történéssorozatra. "Még márciusban vettek fel egy nem túl nagy rendezvényszervezõ és turisztikai céghez kommunikációs és rendezvény koordinátornak. A vezetõkön és rajtam kívül volt még a cégnél két utazásszervezõ, egy marketing koordinátor, egy asszisztens és néhány idegenvezetõ. Elõször az idegenvezetõket küldték el és tõlünk, irodai alkalmazottaktól várták el, hogy tanuljunk gyorsan bele a szakmába helyettük, és aki éppen ráér, az elvisz egy-egy csoportot. Ezután a marketinges és az egyik utazásszervezõ kollégának mondtak fel. Az eredmény az volt, hogy egyre több üres asztal állt az irodában és hármunknak kellett elvégezni azt a munkát, amit korábban öt ember csinált. Majd tegnap az irodában telefonon felhívott a cégtulajdonos, hogy nem kell megvárnom a munkaidõm végét, nyugodtan menjek haza, mert nem tud tovább fizetni még egy alkalmazottat. Úgy éreztem magam, mint Agatha Christie 10 kicsi néger címû regényében, ahol idõrõl idõre fogytak a túlélõk és most eljött az én idõm is. Csak remélni tudom, hogy korábbi munkáltatóm története pozitívabban zárul, mint a híres könyv."

 

Forrás:  [origo] Üzleti negyed - Dorofejev Tamara - 2009. július 24.

 

 
< Előző   Következő >
Advertisement
Advertisement
 
Advertisement
Advertisement