Kedves Kollégák, Kedves Barátaim!

Az elmúlt majdnem 10 évben mind az eGazdaság, mind az internetes munkavégzés intézményrendszere óriási fejlődésen ment keresztül. Örülök, hogy e folyamatnak a kezdetektől tevőleges részese lehettem. A Magyar Távmunka Szövetség céljaiban egyik letéteményese, garanciája volt a egy gazdaságosabb, emberarcúbb gazdálkodási és munkaszervezési forma kialakításának. 

Az elmúlt évek néha kín-keserves munkája mégsem lett megfelelően elismert, mégsem lett megbecsült, de legfőképp nem lett eredményes.

A magyar foglalkoztatás kultúrája, beleértve a távoli helyről történő munkaszervezést is, - romokban hever. A romok alatt oszló csontvázaknak semmi köze a pénzügyi és gazdasági válsághoz.

A válság, - magam ugyan inkább megtisztulási folyamatnak nevezném -, csak kinyitott egy ajtót, amely mögül csak előbuktak a skeletek.

A lélekgyilkosság már sokkal hamarabb bekövetkezett.

Amikor egy társadalom, vagy egy gazdasági ágazat szereplői kizárólag saját rövidtávú önös érdekeiket szolgálják ki hosszútávú, perspektívikus gondolkodás helyett, - akkor a közösség eleve halálraítélt. Mindegy, ki hajtja végre az ítéletet.

Egy országos hatáskörű civil szervezetnek kötelessége népszerűsítenie azt a célt, tevékenységet, - amiért létrejött és kötelessége képviselnie tagsága érdekeit, de köteles hozzájárulni a társadalom szélesebb csoportjainak képviseletéhez is.

Magyarországon ma nincsen olyan civil szervezet, amely elkötelezetten és eredményesen képviselné az elektronikus gazdaság szereplőinek, az internetes munkavégzésben érdekelt munkaerőpiaci szereplők érdekeit.

Hiányzik a szolidaritás, a kitartás, a hit, az akarat.

Pedig van távmunka mozgalom, amelyhez casatlakozni lehet, létezik önkormányzati partnerprogram, működik az internetes csalások felderítsére és megakadályozására létrejött kezdeményezés.

Úgy néz ki azonban, hogy ezek az akciók egy-néhány ember magányos fellángolásai, amelyek továbbvitele jelenleg senkinek sem érdeke.

A megkárosított "munkakeresők" sokadszor is eltűrik, hogy packáznak velük, hiszen a remélt bevétel, jövedelem az esetek többségében adózatlan, illegális, - ezt maguk is tudják. A csalóknak pedig miért is lenne érdekük megszüntetni a rendszert?

A munkaadók, a tulajdonosok kizárólag a rövidtávú profitot keresik, amelyben az eszköz feltétel nélkül szentesíti a célt.

 A foglalkoztatás, képzés, munkavégzés kultúrájának, így értékének növelése nem jelent elegendő késztetést, pedig a magukat hűbéruraknak képzelők arctalansága nemsokára önmaguk megsemmisüléséhez vezet.

Pitiáner, akarnok gondolkodással, mentalitással, semmittevéssel, nem kizárólag a jövőt, a jövő felépítésének lehetőségét is felélhetjük.

Felfoghatatlan, hogy miért nézik más bolygóról érkezettnek azokat, akik tisztességes körülmények között kívánnak dolgozni és munkát adni az embereknek.

Miért gondolják azt sokan - tévesen -, hogy a támogatást jelentő pályázati források az önfenntartáshoz még elegendő profit kivételére szolgálnak. Miért nem hívja fel senki arra - hangosan - a figyelmet, hogy ezek a fejlesztési összegek alapvetően az új szellemi (vagy fizikai) termék létrehozásával megvalósuló hozzáadott érték, innováció növelésére szolgálnak. A profitot pedig a kialakított nóvum hasznosításában kell megtalálni.

Ezen a káoszon megannyi jó szándék ellenére sem tud úrrá lenni a céljában és szervezeti formájában anno Szövetségként létrejött civil szervezet sem. Mind a szakma, mind a munkahelyek fenntartásában és kialakításában elvileg érintett közösségek tagjai érdektelenek a civil tagságban.

Egyénként is, közösségként is, vezetőként is elszakadtunk egymástól és a realitástól! Qui prodest?

Mára a mozgalom alapvető megújítására van szükség, amibe nem fér bele a kiváló kapcsolatrendszer ígéretével házaló szakmailag felkészületlen, minden elkötelezettség nélküli, hullott egzisztenciájú szerencsevadászok és tartalmatlan befolyásukkal kérkedő szervezetek semmitmondó tevékenysége.

Pedig a foglalkoztatás növelésében és modernizálásában érdekelt civil szervezetek a társadalmi érdekegyeztetés folyamatában helyet követelhetnek maguknak, a mára teljesen kifulladt és belterjes tripartid rendszer mellé.

A változás, a változtathatóság hitelessége veszik el, erősödik az anómia. Ébresztő!

A kezdeményezéseket itt nem 6, vagy 16 embernek kellene képviselnie, hanem gazdasági szervezetek és munkavállalók tucatjainak. Aki kívül marad, az vagy sumákol, vagy nem akar semmit.

A Távmunka Szövetség a magyar kultúra része, olyan kultúrális örökség, amelynnek szellemiségét meg kell védeni.

A Szövetség eredeti eszméje vélhetően már elesett, de a csata után a háború: a józan közösségi és civil aktivitás, a társadalmom talán még menthető, ha nem hagyjuk, hogy az előhulló csontvázak mentén kísértő járvány mindent megfertőzzön. Világos célok és még világosabb tettekre, intézkedésekre van szükség, mellőzve minden burkolt és nyílt fenyegetést, erőszakot. Összefogásra, áldozat vállalásra van szükség azért, hogy ne virtuális polgárháborúban, hanem összetartó közösségekben újuljon meg az emberek hite, szellemisége.

Ennek szerves része a munka, megbízhatóság, megbecsültség!

(Déri Tamás)

A szerző felnőttképzési és munkaügyi tanácsadó