Az olyan technológiai iparágak esetében, mint például az informatika, az átlagnál gyorsabban változnak az állások betöltéséhez szükséges kompetenciák. Ha ehhez hozzá- vesszük a gazdaságban, a társadalomban zajló változásokat, érthető, hogy nem csak a szaktudással függnek össze. Vajon képesek-e ezt a hazai álláskeresők és -ajánlók követni? És az oktatási rendszer? Egálban van-e a kereslet a kínálattal? Hatással van-e a hazai viszonyokra a legkülönbözőbb tudásszintű informatikai szakemberek iránti globális kereslet?

Csupán néhány kérdés, amellyel a hazai IT-álláspiac közvetlen és közvetett szereplői nap mint nap szembesülnek. A Business Online négyrészes összeállítása az állásközvetítők tapasztalatait is felhasználva keres válaszokat többek között a fenti kérdésekre is.

A közép- és felsőfokú szakképzés, a különböző szintű informatikai és üzleti képzést nyújtó egyetemek, főiskolák, szakmai oktatóközpontok is érintettek a témában, és az IT-cégek felelőssége sem kerülhető meg. Hogy ez utóbb felsoroltak milyen módon vesznek részt, illetve képesek-e, s ha igen, milyen kihívásokkal szembenézve a piacképes szakemberek nevelésére, azt egy későbbi összeállításunkban igyekszünk kideríteni. Ahogy azt is, a jelenlegi cikksorozatban felmerülő kérdések, anomáliák, problémák ismertek-e a különböző szakmai kompetenciájú, a jövő és a ma IT-munkaerőpiaca szereplőinek képzését felvállaló intézmények előtt. S ha igen, vajon saját kereteik között vagy szélesebb körű összefogást kezdeményezve képesek-e megválaszolni, orvosolni ezeket.

Tőlünk nyugatabbra

Mielőtt rátérnénk az IT-álláspiac hazai trendjeinek áttekintésére, kitérünk a válságnak nemzetközi szinten már az informatikai álláspiacon is érzékelhető hatásaira, amelyekre a hazai IT-álláspiacról elhangzottakon túl az alábbi, elsősorban Nyugat-Európára vonatkozó korábbi előrejelzések, megállapítások esetében is tekintettel kell lenni.

Az IDC piackutató előrejelzése alapján a német IT-ágazatban 2011-ig ötvenezer új álláslehetőség adódhat. Ez a jelenleg betöltött állások 10 százaléka, vagyis nő a felvevő piac, szükség van informatikai munkaerőre. Ausztria is IT-szakemberhiánnyal küzd. S bár ezekkel a néhány hónapja még igaz megállapításokkal, ahogy már említettük, óvatosan kell bánni, mindenképp stratégiai lépések után kiáltó trendet jeleznek. Ahogy nálunk, úgy az említett országokban is a programozók, fejlesztők a keresettek, de rendszergazda, képzett IT-vezető vagy SAP-szakértő sem marad állás nélkül. Németországban a fejlesztők mellett az IT-projektmenedzsereknek és -tanácsadóknak sincsenek elhelyezkedési problémáik.

Nemzetközi válságkezelési technikák

Lukács Letícia munkaköréből adódóan átlátja Európa, azon belül elsősorban a régió IT-álláspiacát és annak trendjeit. Az ITjobs Garden Business Development executive-jának a Personal Hungaryn tartott előadásában is elhangzottak szerint, bár Magyarországon ezt kevésbé hangoztatjuk, a jelenlegi gazdasági válsághoz vezető általános gazdasági krízis két éve, Amerikából indult, komoly elbocsátásokat generálva. Elsősorban az építőipar és az ingatlanpiac történései szolgáltak előjelként. A krízis fél évre rá Európába is begyűrűzött, vagyis az amerikai és európai piacok szereplői számára előre látható volt a válság, s jutott idejük a felkészülésre, bizonyos tevékenységeik átstrukturálására.

Ennek jelei megmutatkoztak a munkaerőpiacon is. Az informatikai és az ehhez kapcsolódó telekom cégek elhalasztották a meghirdetett állások betöltését, így időt nyertek büdzséjük, tervezett projektjeik sorrendjének újragondolására. A közvetlen bevételt generálók mellett a cég jövőjét megalapozó, a hosszú távon belülről, banki hitelfelvétel nélkül finanszírozhatók kerültek előbbre. A telekommunikációs cégeknél – figyelembe véve, hogy az ügyfelek igényeihez mind inkább igazodó szolgáltatások, valamint az ügyfelek helyváltoztatásának egyre kifinomultabb követhetősége akár egy hónapon belül többletbevételt generálhat – a számlázással és a roaminggal összefüggő szoftverberuházásoké lett a főszerep. A telekomok számára az ezzel kapcsolatos IT-munkákra szakosodott kkv-k által elvégzett szoftvermódosítások, update-ek nem jelentettek többletkiadást, árukat a fentebb említett többletbevétel gyakorlatilag kompenzálta.

Akiket nem fenyeget a válság

Az eddigiekből következik, hogy az IT-álláspiacon is nőtt a munkamenet szempontjából nélkülözhetetlen állások ázsiója, tér vissza Lukács Letícia eredeti témánkra. Az infrastrukturális szolgáltatások válságban is nélkülözhetetlenek, így az IT-karbantartásra, az internetszolgáltatásra szánt változatlan büdzsé várhatóan nem generál elbocsátásokat. A banki szektorban a válság által kevésbé érintett terület az adatbiztonság, a banki adatgyűjtés és az adatmigráció. A hozzájuk kötődő IT-állások, valamint az elektronikus vállalatirányítási rendszerekkel összefüggők is kevésbé veszélyeztetettek (ha nem megy tönkre a bank – szerk.). Válság idején a credit list elemzőknek, a felhasználói szinten az üzleti megoldásokat, a riportolási technikákat mesterien alkalmazó pénzügyeseknek sincs miért aggódniuk. Igény lesz a már említett, a cég informatikai infrastruktúrája hatékony fenntartására, fejlesztésére képes mérnökökre és a munkájukat támogató rendszeradminisztrátorokra, valamint a piac változásához alkalmazkodni képes, a legkorszerűbb nyelvekben jártas programozókra is. Ez utóbbi kiváltképp igaz a banki, pénzügyi és telekom szektor IT-háttérmunkájában részt vevőkre.

Lukács Letícia egy, a válság idején kiemelkedően profitábilis, így a megfelelő kompetenciákkal bíróknak folyamatos álláslehetőséget kínáló iparágként említette az online játékfejlesztést. Ezen belül is a piac igényeit követni képes, a legfejlettebb technológiákat alkalmazó gyártókra vár szép jövő, ahogy a fejlesztésükben részt vevő, a legfrissebb programozási technológiákkal, nyelvekkel dolgozó, magukat ebbe az irányba folyamatosan képző programozókra is.

Kiszolgáltatottabbak vagyunk

Magyarországra nem minden fenti megállapítás igaz, helyzetünk Lukács Letícia szerint kiszolgáltatottabb. Az IT-szektor globalizációja révén a nagy munkaerő-felszívóképességű nemzetközi cégek leányvállalataira ez kevésbé áll, mint a hazai kkv-kre, amelyeknek működése, informatikai infrastruktúrája egyrészt függ, másrészt különbözik a gazdaság más egységeinél megszokottól. Jelentősen befolyásolja működésüket az adózás minősége, s bár méretük következtében rugalmasabbak, jobb reakcióidejűek lehetnének, a kapacitásaikat gyakran egész évre lekötő éves szerződések miatt nem képesek időben reagálni, így átstrukturálódás, büdzséátgondolás helyett csupán tűzoltásra marad idejük, ami nem segíti túlélésüket. Náluk a legbizonytalanabb az IT-munkaerő jövője. S mert a kkv-k fektetnek be a legkevesebbet a képzésükbe, az ottaniak kevésbé piacképesek a nagyvállalatoknál dolgozóknál. Budapest és a vidék viszonylatában ugyanez igaz. A nemzetközi cégek leányvállalatainak többsége Budapestre és környékére települt, s bár vidéken is akad néhány, a naprakész, állandóan frissített tudású szakembereknek csak a töredéke kötődik a legújabb technológiák elérésével ritkábban kecsegtető vidékhez.

Szabad, mint a szárnyaszegett madár

Ezzel azonban elérkeztünk egy újabb, fájó ponthoz, az értékes IT-tudású szakemberek házon és hazán belüli megtartásának problémájához. Az előbbire később térünk ki, most összpontosítsunk csak az itthontartási „technológiákra”. Ezek egyike gyakorlatilag sajnos „önműködő”, nem kíván komoly befektetést. Ugyanis a hazai munkavállalást is nehezítő nyelvtudáshiány (későbbi cikkeinkben erre is visszatérünk) ellehetetleníti a szakmailag egyébként piacképesek külföldi elhelyezkedését. Az EMEA térséget e tekintetben is jól ismerő Lukács Letícia szerint beszédkészségünk és tudásszintünk angolból a lengyel és szlovák szakemberekét is alulmúlja. Az angolt legjobban beszélő kelet-európai ország Szerbia, helyzeti előnye ma számunkra behozhatatlan, a románoknak kiemelkedő a francianyelv-tudásuk, de angolban is megelőznek.

A hazai IT-szakemberek nemzetközi karrierjének másik jelentős akadályát már érintettük, ez a szakemberek számát tekintve alacsony hozzáférési arány a legfejlettebb technológiákhoz. A technológiák jelenlegi fejlődési sebessége mellett ennek hiánya akár néhány hónap alatt is a nemzetközi mezőnyben komoly hátrányt jelentő szakmai értékcsökkenést eredményez.

Vonzerő… vagy mégsem

A mindkét akadályt sikeresen vevőket azonban egyre nehezebb Magyarországon tartani. A szakértő szerint erre ma két lehetőség kínálkozik. Egyik a családalapítás, a család itthon tartó ereje, a másik az idehaza is jelen levő multinacionális cégek által felkínált nemzetközi szintű fizetés és fejlődési lehetőség. Ez utóbbi azonban újabb kérdéseket vet fel, most már a multik részéről: érdemes-e itt maradniuk, másképp fogalmazva, tudja-e kompenzálni a profitkiesésüket Magyarország, illetve a képzésbe fektetett összeg vajon házon belül kamatozik-e? A vélhetően egyértelmű válasz miatt kevesen szánják rá magukat erre a lépésre. Így aztán az angolul tudó, még családalapítás előtt álló, a piacképes szaktudást például az említett nemzetközi cégek hazai leányvállalatainál megszerzett szakemberek mégis szerencsét próbálnak a nagyvilágban, többségük sikerrel. Ez azonban akár tovább ronthatja az itthon maradottak legfrissebb tudáshoz jutásának lehetőségét, teszi hozzá Lukács Letícia. Mivel így nem a cégek pofitálnak a finanszírozásukkal képzett szakemberekből, visszafogják magukat, és kevesebbet invesztálnak a különböző certificate-eket adó képzésekbe. Eközben nemzetközi felmérések azt jelzik, hogy az IT-munkavállalók munkaadóval szembeni leggyakoribb elvárása a naprakész tudást biztosító képzés lehetőségének megteremtése.

A jól képzettek megtartását célzó harmadik lehetőségként Lukács Letícia a nemzetközi szolgáltató központokat említi. De nem az elsősorban szakképzetlen, saját betanítású munkaerőt foglalkoztató, maximum középfokú szakképzettséget igénylő munkára szerződőket. A helyettük (vagy mellettük) idetelepülő, magas hozzáadott értéket s ezzel együtt magas profitot termelők szippanthatnák fel a fejlődéssel lépést tartani képes és akaró munkaerőt. Olyanok, amelyek épp az ő segítségükkel termelhetnék ki a többletfizetés biztosítékául szolgáló extraprofitot.

S végül az IT-munkavállalók szerint megtartó ereje lehetne, s nem csak nálunk, a még Nyugat-Európára sem jellemző távmunkának is. Az IT-szakemberek preferálják, ám térhódítását, munkaadó-oldali elfogadását ma még filozófiai, adatvédelmi, biztonsági, munkafelügyeleti és -szervezési stb. kérdések nehezítik.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy néhány kivételtől eltekintve a felsőoktatásból kikerülőknek mindössze 15-20 százalékát mernék az intézmények egyértelműen azonnali munkavégzésre alkalmasnak „kikiáltani”, talán érthető, miért szentelünk több figyelmet a közeljövőben megjelenő összeállításainkban – a kérdést a szereplők mindegyikének oldaláról körbejárva – az IT-oktatás, -képzés és -munkaerő témájának.

Változáskövetés – hazai módra

A hazai piacon nehezítik a változások követését az idehaza még mindig gyakran hiányzó HR-szervezetek. Ezek feladata lenne a HR-stratégiák, ezeken belül az utánpótlás-nevelés kidolgozása, ami akár már az egyetem falai között is elkezdődhetne. Akadnak jó példák is. A multinacionális cégek többségénél létezik HR-szervezet és -stratégia, egyeseknél gyakornoki program is, és nem egy felsőoktatási intézmény él a végzettek elhelyezkedését segítő kooperatív képzés lehetőségével. Ezek azonban ritkán öltenek összehangolt működésű, azonos esélyeket teremtő, szervezett formát, inkább egyéni akciók.

S persze könnyebb lenne felmérni a piac szakemberszükségletét, ha működne az oktatási intézményekben a jelenleg gyerekcipőben járó karrierkövetés. Az ezt felvállaló felsőoktatási szervezetek (karrierirodák?), a ma még inkább „fantom” vállalati HR-szervezetekkel és az állam- és közigazgatás illetékeseivel együttműködve – minél kevesebb „közvetítő” szervezet részvételével – sokat javíthatnának a jövő- és jelenbeli informatikai szakemberek piacképességén s áttételesen a gazdaság egészén. A felsőoktatásban – helyenként a középiskolákban is – az alumni közösségek felélesztésével, életben tartásával próbálnak a helyzeten javítani. S bár ez dicséretes, ám nem elszigetelt, hanem mindenki számára kvázi kötelező, a folyamat egészét figyelembe vevő cselekvésre lenne szükség. Az EU által is forszírozott „élethosszig tartó tanulás” megvalósítását, nyomon követhetőségét és ahol szükséges a beavatkozás lehetőségét is egyszerűsíthetné. Ám ma még ott tartunk, hogy bár a karrierfigyelés a felsőoktatásban 2004 óta törvényileg kötelező, az ehhez szükséges feltételek korántsem egységesen adottak, a hozzáállás is nagyon eltérő.

Összeállításunk következő részében az informatikai álláspiac hazai trendjét tekintjük át.

Forrás: Prim Business Online - Fekete Gizella 2008. december 15.

businessonline.prim.hu