A női foglalkoztatottság, a szakmai előmenetel, illetve a nemek közötti bérkülönbségek csökkentése szempontjából a részmunkaidő nem szerencsés megoldás. A távmunka, illetve a kötetlen vagy rugalmas munkaidő-beosztás ellenben valószínűleg jó hatással lenne a foglalkoztatási és a női aktivitási rátára.

Borbély Szilvia, az Európai Szociális Alap és a magyar kormány támogatásával megjelent elemzés szakértője szerint a foglalkoztatási ráta növelésére, a családi élet és a munka összehangolására a részmunkaidőnél sokkal kedvezőbb hatással van a távmunka, vagy az azzal kombinált rugalmas vagy kötetlen munkaidő. A részmunkaidős alkalmazás ugyanis nem jár arányosan kisebb terhekkel és költségekkel (járulékok, adminisztrációs költségek) a munkáltató, sem kevesebb ráfordítással (pl. utazási költség) a munkavállaló számára. Emellett a részmunkaidő gyakran csak papíron létezik, valójában teljes munkakör ellátásáról van szó, kevesebb fizetésért. Összességében tehát a munkavállaló kevesebb pénzzel ugyanannyit költ, sőt lehet, hogy ehhez még ugyanannyit is dolgozik.

A részmunkaidő tehát legfeljebb átmeneti megoldás bizonyos csoportok munkaerőpiacra való visszavezetésére, de ebben a szerepében is érdemes más atipikus munkavégzési formával kombinálni, különösen, ha gyermeknevelési időszak után visszatérő szülőről van szó. Emellett szemléletváltás is szükséges a munkaadóknál, elsősorban annak tudomásul vétele, hogy a gyermekek gondozása nem kizárólag az anya feladata, már a kezdeti időben sem. Ugyanis a kisgyermekes anyák elsöprő többsége szívesen dolgozna a GYES időszaka alatt is, ha volna erre családbarát, a fokozatos visszatérést biztosító forma, illetve ha reális lehetősége lenne az otthoni feladatok megosztására a párjával.

Forrás: MINőK  -2008.08.10.

www.minok.hu