Csak az anyagi juttatás nem elég a "dolgozói" boldogsághoz
Az amerikai munkavállalók mintegy kétharmada új állást keres vagy éppen fontolgatja a távozást jelenlegi munkahelyéről - írja a csrwire.com amerikai hírportál. Bár ezek a dolgozók bejárnak a munkahelyükre, a hatékonyság szempontjából úgy lehet rájuk tekinteni, mintha már kiléptek volna - derül ki a Judith M. Bardwick által jegyzett, egy Gallup-felmérés alapján készült, nemrég publikált tanulmányból.

A társaságok többségénél az alkalmazottak átlagosan mintegy 60 százaléka éppen csak annyit dolgozik, hogy megtarthassa munkáját, további 20 százalékuk - valamilyen vélt vagy valós sérelem miatt - frusztráltnak érzi magát, a fennmaradó rész pedig akár kárt is okozna a cégnek. Egyesült Államok-szerte szembesülhetnek a cégek az alkalmazottak megbántottságával és a munkaadóval szembeni félelemmel, ezt az állapotot a szerző összefoglalóan pszichológiai recessziónak nevezte el.
A jelenség egyik egyértelmű oka a hibás vezetési technikákban keresendő. Csaknem mindegyik amerikai cég kínál dolgozóinak olyan hagyományos ösztönzőket, mint a bónuszok vagy a részvényopciók, de a közhiedelemmel ellentétben ezeket az emberek nem tartják olyan sokra, mint ahogy azt a munkaadók hiszik. Emellett, illetve ezt kiegészítve a cégeknek a munkavállalók motiválása érdekében személyre szabottan kellene foglalkozniuk a különböző munkavállalói típusok igényeivel, ha azt akarják, hogy örömüket leljék a munkájukban. Az alkalmazottakat sérti, hogy a cégek értékes erőforrások helyett csak amolyan "változó költségként" tekintenek rájuk. Bardwick konkrét technikákat is ismertet, amelyek révén növelhető a dolgozók elkötelezettsége, bizalma az adott cég, illetve annak jövője iránt.
Azoknak a munkavállalóknak például, akiknek fontos a folyamatos tanulás, biztosítani kell a feladatok, a munkavégzés helye és a felelősségi körök változatosságát. Az ilyen dolgozók szívesen vállalnak kockázatosabb feladatokat és lelkesen vesznek részt személyiségfejlesztő tréningeken. A dolgozók egy másik része a méltányolható biztonságra vágyik, őket a fizetés mellett szabadidővel és egyéb juttatásokkal lehet a céghez kötni. Sokat adnak érdemeik elismertetésére és igénylik a belső vállalati karrier-tanácsadók visszajelzéseit is.
A tanulmány szerint a harmadik fő csoportba a sikerorientált dolgozók tartoznak: ők azok, akik vállalkozó szelleműek és szívesen bábáskodnak új projektek vagy üzletágak indításánál. Fontos számukra, hogy vezetői feladatokat kapjanak és döntéseket hozhassanak, az elismeréseket leginkább a szakmabeliektől és a kollégáktól szeretik begyűjteni.
Egy másik csoportot alkotnak azok, akiknek a karrier és a család közötti egyensúly megőrzése a legfontosabb. Őket leginkább a részmunkaidős lehetőségek motiválják és az anyasági vagy az apasági lét tiszteletben tartása. Ebben segítségükre lehet a távmunkát lehetővé tévő eszközök biztosítása és a munkaidőhöz kapcsolódó egyezségek betartása.
Bardwick besorolásának utolsó, ötödik csoportja számára az a fontos, hogy mind az életvezetésüknek, mind a munkájuknak legyen valamiféle határozott célja, értelme. Az ide tartozó munkavállalók azt tartják szem előtt, hogy a munkájuk olyan ügyekhez kötődjön, amelyeket ők maguk is fontosnak tartanak, és emellett jól megkülönböztethető legyen másokétól. Az ilyen munkatársak szívesen vesznek részt különböző önkéntes programokban, ami egyúttal a cég jó hírét is erősítheti.

Forrás: Napi Online - 2007.12.13 - Rozgonyi György

www.napi.hu  

_____________________________

A tanulmány a Gallup felmérésén alapul, amely az Egyesült Államokban 12 iparág összesen mintegy 4,5 millió dolgozójára terjedt ki.