|
Ma még nagyon kevés munkáltató kínál fel állásmegosztással munkahelyet Magyarországon, miközben például Nagy-Britanniában már a munkavállalók három százaléka ilyen formában dolgozik - hangzott el a Jól-lét Közhasznú Alapítvány egy szakkonferenciáján.
A munkahelyi rotáció és állásmegosztás kategóriába azok a programok tartoznak, amelyek megkönnyítik egy munkanélküli vagy más célcsoporthoz tartozó személy munkába állását azáltal, hogy pótolják egy már dolgozó személy ledolgozandó munkaórái bizonyos részét. A munkahelyi rotáció esetében a munkanélküli vagy más célcsoporthoz tartozó személy meghatározott időtartamra teljes egészében helyettesít egy dolgozót, az állásmegosztáskor pedig a munkanélküli vagy más célcsoporthoz tartozó személy részlegesen helyettesít egy dolgozót.
A munkahelyi rotáció során a definíció szerint az egyik munkavállaló távol van, ennek oka sok esetben továbbképzésen való részvétel, de más indok is szóba jöhet, függetlenül attól, hogy a munkavállaló a távollét idejére kap-e pénzügyi támogatást. Az állás megosztásakor pedig egy meglévő dolgozó csökkentett munkaidejű foglalkoztatását támogatják teljes vagy részleges kompenzációval, egy munkanélkülinek vagy más célcsoporthoz tartozó személynek a kieső időre történő munkába állása érdekében.
Az állásmegosztás azt jelenti a gyakorlatban, hogy egy-egy munkakörre két munkavállalót alkalmaz a munkáltató, és azok egymás között elosztják a munkaidőt. Ezt megtehetik úgy, hogy például egy hétig az egyik munkavállaló dolgozik, a következő héten a másik. Lehetséges olyan megoldás is, hogy a hét első napjai az egyik, a hét másik része a másik munkavállalóé. Előfordul, hogy a napi munkaidőt osztják el délelőtti és délutáni munkavégzésre, emellett lehet közös munkanapjuk is, amikor egyeztetik a feladatokat. Nagy-Britanniában támogatják ezt a megoldást, ugyanis a munkáltatók 20 százalék járulékkedvezményt vehetnek igénybe állásmegosztásos foglalkoztatás alkalmazásakor.
Több hozzászóló is hiányolta, hogy Magyarországon nem ösztönzik ezt a munkavégzési formát, holott érdemben javíthatná az amúgy meglehetősen alacsony foglalkoztatási szintet. Ráadásul sokkal többe kerül két részmunkaidős dolgozót foglalkoztatni, mint egy főmunkaidőst.
Akadnak már magyar példák is: egy drogéria-üzletlánc pénztárosai, eladói és boltvezető-helyettesei is ilyen formában dolgoznak; egy gyorsétteremlánc esetében pedig hétköznapokon egy középkorú dolgozó tölti be a boltvezető-helyettesi munkakört, a hétvégén pedig egy főiskolás fiatal - ezáltal a középkorú dolgozó hétvégéi szabadok, a fiatal pedig keresethez jut és hétközben tanul. Egy bank az ügyfélreferensi munkakörre vett fel két dolgozót: az egyik a hét első, a másik a hét második részében dolgozik, egy közös munkanapjukon pedig a feladatokat egyeztetik.
________________________________________________________________________________________ A magyar gazdaságban - a tavalyi második félévben bevezetett munkaügyi és adószigorítások ellenére is - az atipikusnak tekintett munkavállalási formák közül a részmunkaidős foglalkoztatás súlya továbbra is alacsony. Az összes foglalkoztatott kevesebb mint 4 százaléka, mintegy 147 ezer ember dolgozott 2006-ban ilyen módon, többségükben idősebb (gyakran már nyugdíjasként munkát vállaló) nők (NAPI, 2007. március 1.). A részmunkaidőben foglalkoztattak aránya Hollandiában 46 százalék, a régi uniós államokban az átlag 21 százalék, az EU-25-öknél pedig 19 százalék. A másik atipikus foglalkoztatási lehetőség a távmunka, ami Nyugat-Európában már másfél évtizede egyre népszerűbb, és ma a munkavállalók csaknem ötöde dolgozik ilyen formában. A Magyar Távmunka Szövetség optimista becslése szerint Magyarországon jelenleg minden tizedik cég alkalmaz távmunkást, számuk közelíti a munkavállalók négy százalékát. Ezzel együtt sokan csak munkaidejük egy részében dolgoznak ebben a formában, többen pedig másodállásban vagy kiegészítő tevékenységként végeznek ilyen jellegű munkát.
Ösztönzésre szorulnak az atipikus munkavállalási formák ________________________________________________________________________________________ Forrás: Napi Online - 2007.11.13 www.napi.hu |
