Görkorcsolya, canga, telekocsi - alternatív közlekedési módszerekkel vagy távmunkával igyekeznek legyűrni a sztrájkhullám okozta közlekedési káoszt a párizsiak. A megpróbáltatás - tudósítók szerint - még némi szolidaritást is csiholt az amúgy mogorva párizsiak körében, akik együtt küzdenek a nyomorúságként emlegetett munkabeszüntetésekkel. A franciák köztudottan Európa legnagyobb sztrájkolói, így az évek alatt hozzászoktak a megmozdulásokhoz.

Függetlenül attól, hogy miként vélekednek az ország közlekedését megbénító sztrájkokról, a párizsiaknak volt alkalmuk hozzászokni a látszólag véget nem érő munkabeszüntetésekhez. A francia szakszervezetek közül több - mint például a kommunista párttal kapcsolatban álló CGT - hagyományosan militánsnak számít: a legkisebb indokkal is képes utcára vinni tagjait.

Ilyenkor legtöbben egy vállrándítással tudják le a sajtóban "la galere-nek" (nyomorúság) hívott sztrájkhullámot. Az évek során azonban egyre kifinomultabbá és szervezettebbé vált annak módja, miként lehet elkerülni a napokig tartó kényszerű szobafogságot.

A mostani sztrájkhullám egyik újítása a telekocsi. Az ezt szervező internetes oldalon bárki kereshet vagy ajánlhat szabad helyet autójában. A "covoiturage" ugyan bárki számára elérhető, de sokan nem szívesen ülnek vadidegenek mellé.

Több párizsi cég ezért alkalmazottaik körében szervezett hasonló fuvarozást a mostani sztrájk idejére. A módszer hatékonyságát azonban megkérdőjelezi, hogy a főváros ilyenkor a szokásosnál is jobban bedugul.

Új jelenség, hogy a korábban alig bicikliző párizsiak tömegesen szálltak nyeregbe, a boulevard-okat ellepték a kerékpárosok. A párizsi városháza által létesített - magyar gyártmányú kerékpárokat üzemeltető - Vélib biciklikölcsönző-hálózat tárolóhelyeiről kifogytak a biciklik.

A városban kevés kerékpársáv van, de a sztrájk jó lehetőséget kínál a buszsávok elfoglalására. Mások görkorcsolyával közlekednek, vagy egyszerűen felfedezték, hogy a korábban leküzdhetetlennek hitt távolságok gyalog is megtehetők.

Sokan azonban valóban képtelenek eljutni munkahelyükre, ezért egyre több cég szervezte meg a távmunka lehetőségét. Más a helyzet az állami intézményekkel. Az iskolákban, gimnáziumokban sokszor tanítási szünetet rendelnek el, mert a tanárok és a diákok sem tudnak eljutni az iskolába. Ha már úgy sincs tanítás, a tanárok egy része szolidaritási sztrájkba kezd. Ezt például, az 1970-es években fő sztrájkolónak számító Nagy-Britanniában betiltotta Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök.

A francia politikai hagyománynak azonban része az utcai politizálás. "A tévéhíradók beszámolói is úgy kezelik a sztrájkot, mint valami teljesen hétköznapi jelenséget" - írta a BBC párizsi tudósítója. A francia szakszervezetek tagsága azonban jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben, és egyes vélemények szerint éppen ezért igyekeznek mindenáron erőt mutatni a sztrájkokkal. Egyes kommentátorok szerint ezzel máris többet tettek a zöldebb és biciklibarát városért, mint bármelyik politikus.

Forrás: [origo] - 2007. november 17.

A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/nagyvilag/20071116-nyeregbe-pattant-parizs-a-sztrajkok-miatt.html